Egy hajóban eveznek

Az újkori olimpiák tör­ténetében hazánk sportolói mindvégig jelentős szerepet játszottak, mint azt az éremtáblázatokon elfoglalt helyünk is alátámasztja. Más országokhoz hasonlóan nálunk is van jó néhány olyan sportág, amely szinte a fő „felelőse” az olimpiai éremtermelésnek. Ezen sportágak egyike a kajak-kenu, amely az 1936-os berlini olimpia óta állandó versenyszám a négyévente megrendezett sportünnepen.

Ha jól végiggondoljuk, hogy nekünk, magyaroknak, mit jelent az olimpia és a kajak-kenu kapcsolata, akkor eszünkbe juthat, hogy a két héten keresztül tartó olimpiai versengés második héten kezdődő versenyszámainak televíziós közvetítéséhez úgy ülhetünk le, hogy végre eljött a mi sportágunk, amely szállítani fogja az érmeket, és a végén segít felküzdeni magunkat az országok ranglistáján. Legalábbis az utolsó három nyári olimpián ez volt a koreográfia, mivel a magyar érmek több mint egyharmadát a kajak-kenu sportág versenyzői gyűjtötték. Ugyanakkor a sportággal kapcsolatban sajnos megállapítható egy másik tény is, nevezetesen hogy a versenyzők megítélése talán túlzottan is olimpiafüggő. Annak ellenére van ez így, hogy az évente tartott más nemzetközi versenyeken – az Európa-bajnokságon vagy a világbajnokságon – szintén rendre büszkeségre okot adó eredmények születnek, amelyek eléréséhez a sportolóknak ugyanannyit kell készülniük: az év 365 napjából jellemző módon 315 napot.

Munkás hétköznapok
Mindig kíváncsisággal töltött el, hogy miként is telnek a szívóssággal, kitartással, taktikával, rengeteg munkával, alázatossággal és mérhetetlen erővel jellemezhető sportág világában élő hölgyek és urak szürke hétköznapjai. Eljött a lehetőség, hogy megtudjam, és éltem is az alkalommal. A sportág élsportolói közül két – számomra végtelenül szimpatikus – fiatal hölgy, Paksy Tímea és Benedek Dalma engedett rövid betekintést az életébe. Itt említeném meg, hogy a hölgyek már túl vannak azon az eufórikus élethelyzeten, amikor akár egyéniben, akár csapatban először ülhettek fel a világ vagy Európa trónjára. Már a bemutatkozáskor kitűnt a viselkedésükből, hogy a páros nem most ismerkedett meg egymással. Tízéves koruk óta jellemzően együtt, egy hajóban eveznek. Ahogyan ők fogalmaztak, már több időt töltöttek el egymással, mint a családjukkal. Pályafutásuk alatt persze többször kerültek külön hajóba is, de az eredményesség reménye újra és újra összehozta őket. Kettejük között nincs hangadó, egymást ösztönzik, motiválják. 

Az élsport lényege az, hogy minden esztendő ugyanabban a szigorú rendszerben telik. Az események számától függően egy évben maximum másfél hónap áll rendelkezésre pihenésre, amikor nem kell foglalkozni a „munkahellyel”. Ilyenkor lehet bepótolni mindazt az időtöltést, amit az eredményesség érdekében meg kellett vonniuk maguktól és a családjuktól. Dalma és Tímea egy átlagos héten tizenegyszer edz, délelőtti és délutáni szisztémában. A téli időszak az erőnléti felkészülésé, amelyet kora tavasszal az első „melegvizes” edzőtábor követ a világ valamely melegebb pontján. A hazaérkezést követően beindul a versenyszezon, amely egészen kora őszig tart. A feszített tempót is lehet még fokozni azzal, hogy a doppingellenőröknek előre kell jelenteni a várható napi programjukat. Dalma megemlítette, hogy a pekingi olimpia évében tizenegyszer végeztek nála ellenőrzést. Az ellenőrök akár a sportoló lakásán is megjelenhetnek, akinek, ha éppen nem tartózkodik otthon, három órán belül jelentkeznie kell. Ennek elmulasztása doppingvétséggel jár. 

Élet a hajón kívül
A kajak-kenu sportban egy sportoló általában 35 éves korig aktív és megfelelően teljesítőképes. Eközben persze mindenkinek a fejében ott motoszkál a gondolat, hogy mi lesz azt követően. A lányok a sportban való tudatos készülést átültették a biztos jövőkép megalkotásába is azáltal, hogy a napi elfoglaltságuk mellett mindketten diplomát szereztek felsőoktatási intézményben. Nem meglepő, mivel erre a sportágra is jellemzők a tanult versenyzők. Tímea a szolnoki főiskola külgazdasági szakán végzett, és jelenleg a Fitness Akadémiára jár. Dalma elvégezte a Testnevelési Egyetem sportmenedzser szakát és a szegedi egyetem biológia szakának hallgatója. A jövőképük mindazonáltal nagyon különbözik. Dalma a későbbiekben a kajakozástól távol próbálná ki magát és használná fel megszerzett tudását. Jellemzően olyan tevékenységről gondolkodik (bár még nem döntött véglegesen), amelyik a mostani életéhez hasonlóan elég mozgalmas, kihívásokkal teli, és amelyben dominál a személyes kontaktus. Tímeát, amellett, hogy civil pályán is szeretné megállni majd a helyét, az utánpótlás nevelésének lehetősége is érdekli. 
A napi penzumok elvégzése mellett az eredményes sportolás további feltétele a lelki biztonság, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni. Lelki kiegyensúlyozottságukat elősegíti, hogy boldog párkapcsolatban élnek. A családalapítást azonban – érthető módon – az aktív pályafutásuk befejezése utáni időszakra tervezik. 

Természetesen az élsport megfelelő áldozathozatal és alázat nélkül nem működőképes. A lányok teljesítették ezeket a feltételeket, aminek az az eredménye, hogy többszörös világbajnokokká avanzsáltak. Ám a munka körforgása nem áll le. Peking után minden ugyanabban a megszokott, feszített mederben folytatódott, mint előtte. Ugyanakkor halványan újabb cél kezd körvonalazódni, de addig rengeteg megmérettetésen keresztül vezet az út. A ma még a gondolatokban csak foszlányként jelentkező cél London 2012, ahol a lányok álma valóra válhat. Kívánjuk nekik, hogy beteljesüljön!

Paksy Tímea
1983. január 22-én született Budapesten. Jelenleg az MTK versenyzője, oktatója Fá­bián­né Rozsnyói Katalin. Egyéni támogatója a Garantiqa Hitelgarancia Zrt.

Legjobb helyezései világbajnokságokon:
K-1 200 m 1. (2006), K-2 1000 m 1. (2003), K-4 1000 m 1. (2005, 2006), K-2 200 m 1. (2003), K-4 200 m 1. (2002, 2006),
K-4 1000 m 1. (2006), K-4 500 m 3. (2005),
K-4 1000 m 3. (2002), K-1 200 m 3. (2003).

Legjobb eredményei
Európa-bajnokságokon:
K-2 500 m 1. (2004), K-4 500 m 1. (2006),
K-4 200 m 1. (2006), K-4 1000 m 1.
(2003, 2006), K-1 200 m 2. (2006),
K-2 200 m 2. (2004), K-4 200 m 2. (2005),
K-1 200 m 3. (2004).

Benedek Dalma
1982. február 21-én született Budapesten. Jelenleg az MTK versenyzője, oktatója Fá­biánné Rozsnyói Katalin. Egyéni támogatója a Garantiqa Hitelgarancia Zrt.

Legjobb helyezései világbajnokságokon:
K-1 500 m 1. (2006), K-1 1000 m 1. (2006),
K-2 1000 m 1. (2003), K-4 500 m 3. (2005),
K-1 1000 m 3. (2005).

Legjobb eredményei
Európa-bajnokságokon:
K-2 500 m 1. (2004), K-1 500 m 1. (2006),
K1 1000 m 1. (2006), K-4 500 m 2. (2005).

Kajak-kenu
Az olimpiák történetében hazánk a kajak-kenu versenyszámban összesen 71 érmet gyűjtött eddig, amellyel a sportágon belül a harmadik helyet foglaljuk el a nemzetek viadalában. A kajak-kenu így a vívás (82 érem) után, az úszást megelőzve (64 érem) a második legtöbb érmet termelő sportágunk. Érmeink száma összességében öttel több, mint az első helyen álló Németországé, és huszoneggyel több, mint a második helyen álló Szovjetunióé. A ranglistán való helyezést a legfényesebb érem száma határozza meg, amelyből nekünk 19 jutott. Ebből ötöt a nők, tizennégyet a férfiak szereztek. Persze tudni kell, hogy a nők csak kajakszámban versenyeznek. A sportstatisztika további érdekessége, hogy a versenyszámon belüli nemzetek közötti ranglistán ezt a kiváló harmadik helyezést is több sportág megelőzi. Első helyen állunk például az éremtáblázaton vízilabdában, öttusában és labdarúgásban.

Forrás: Pont magazin
Szöveg: Szász Hunor
Fotó: Karádi Róbert, MTI